2014. betlehemi játék Sajószentpéteren a kápolnában és pásztorjáték Dusnokpusztán.

Keresztút Demeter képek

Római zarándoklat 2013.04.15-21.

Gyapjas és ormányos

Édes, ékes apanyelvünk

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára (PG 43, 439. 451. 462-463)

Amikor a mennyei lakoma asztalához járulsz,

először is az Apostol szerint

vizsgáld meg magad,

s szorgalmasan járj utána,

mily hittel, mekkora szeretettel,

milyen elhatározással

és miért járulsz az oltárhoz?

Fontold meg tehát e négy kellék mindegyikét,

s mindenekelőtt lásd, milyen legyen a hited

ennek a Szentségnek igaz volta

és lényege felől.

Erősen és minden kétséget kizárólag

hinned kell a katolikus hit tanítása

és hirdetése szerint, hogy abban a pillanatban,

amelyben Krisztus szavait kiejtjük,

a papi hatalom és a szentségi jelleg erejénél

fogva az anyagi és látható kenyér

- mintegy tiszteletből Teremtője iránt -

az éltető és mennyei Kenyérnek

adja át helyét, azaz a járulékok színét.

Megszűntével csodálatos és láthatatlan módon,

ugyanabban a pillanatban a látható kenyér

járuléka mögött igazában létezni kezd

Krisztus tisztaságos és szentséges Teste,

amely - a Szentlélek működése folytán -

a Boldogságos Szűz Mária testéből vétetett,

keresztre feszíttetett, sírba tétetett

és megdicsőült a mennyben.

Minthogy a test nem élhet vér nélkül,

azért szükségképpen jelen van

az a drága vér is, amely oly áldásosán folyt

a kereszten a világ üdvösségéért.

Mivel nincs igazi ember eszes lélek nélkül,

azért Krisztus megdicsőült lelke is jelen van,

amely kegyelemben és dicsőségben

minden erőt, dicsőséget és hatalmat felülmúl,

s amelyben az isteni bölcsesség

minden kincse rejlik.

Tekintettel arra, hogy Krisztus igazi

ember és igazi Isten, az Isten is jelen van

a maga dicsőséges fölségével.

Mind ez a négy együtt és külön-külön,

az egész együttvéve tökéletesen rejlik

a kenyér és a bor színében.

Nem kevésbé a kehelyben, mint ostyában,

sem kevésbé az ostyában, mint a kehelyben.

Egyik sem egészíti ki a másik hiányait,

hanem mind a kettőben az egész titkot találjuk,

amelyről sokat kell beszélnünk.

Elég tehát hinnünk,

hogy az igaz Isten és ember

mind a két színben jelen van,

s neki szolgál az angyalok serege

és a szentek jelenlevő gyülekezete.

Lásd továbbá, mily szépen rejlik

Krisztus épp ebben a két színben.

A kenyér és a bor az egész embert

a legjobban táplálja:

a kenyér a testet élteti, a bor vérré válik,

a vérben pedig a lélek honol.

Felhasználásuk minden egyébnél fontosabb,

általánosabb és tisztább,

megunni se nagyon lehet,

s így nagyszerűen jelképezi

a lelki táplálkozás tisztaságát.

Kitűnően jelképezi Krisztus testét és vérét.

Mert a kenyér a szenvedésben kicsépelt,

megőrölt és megdagasztott,

az isteni szeretet tüzétől

a kereszt kemencéjében

és oltárán kiszakajtott

és megsült krisztusi Testet jelenti.

A bor pedig azt a Vért,

amelyet a kereszt présében a szőlőfürtből,

vagyis Krisztus testéből

a taposó zsidók sajtoltak ki.

Végül gyönyörűen jelképezi

Krisztus titokzatos testét,

vagyis az örök életre előrerendelt

hívek sokaságából,

mintegy a sok búzamagból és szőlőbogyóból

egybegyűlt Egyházat.

Amikor tehát az oltárhoz járulsz,

vigyázz, nehogy ingadozz,

s megtántorodjál, mint a nádszálra,

azaz a természetes ész-szülte érvekre

és emberi okoskodásokra támaszkodni

próbálkozó vak.

S nehogy azt kérdezd, miképp lehetséges ez?

A zsidók vitatkoztak így egykor,

s több tanítvány botránkozva vonult

vissza Jézustól.

Te az Istennek vesd alá magad,

s elmédet az annyi bizonyságtól megerősített

hit igájába fogdl

Mit is kételkednél e Szentség felől,

amelyet Krisztus oly világosan alapított,

az apostolok hirdettek,

amellyel a hithű szentatyák annyi századon

keresztül éltek, amelyet annyi szertartással,

csodával, jellel és törvénnyel,

mintegy kézzel fogható bizonysággal

vettek körül?!

Vedd el az Egyháztól ezt a Szentséget,

s meglátod, mi lesz ezen a világon egyéb,

mint tévedés és hitetlenség,

a keresztény nép pedig csorda módjára

szétszóródik, s bálványimádásba süllyed,

mint a többi hitetleneknél is látjuk.

Az Oltáriszentségben áll az Egyház,

erősödik hitünk, virágzik a kereszténység

és az isteni szolgálat.

Ezért mondja Krisztus:

íme, én veletek vagyok a világ végezetéig.

Továbbá azt is jegyezd meg magadnak,

úgy illett, hogy elrejtőzött Krisztust

adjon nekünk az Atya.

Mit érne hited, ha a maga látható alakjában

jelenne meg neked Krisztus?

Biztosan és kényszer hatására imádnád.

Ám miképp viselhetné el testi szemed

ezt a nagy dicsőséget?

Ki olyan oktalan, hogy azt állítaná,

hogy nyers húst és valóságos emberi vért

ehetnénk és ihatnánk?!

Távozzék tehát minden kétely,

mert - miként egykor az Istenség

szüzi méhben rejtőzött,

és az Isten Fia az emberi test fátyola mögött

látható módon jelent meg a világon -,

úgy az Istenséggel egyesült

és megdicsőült emberség is

a kenyér és a bor színe alatt rejtőzik,

hogy hozzánk,

halandókhoz alkalmazkodni tudjon.

(P. Dám Ince fordításai)

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a test­ben, és megfutamította az alvilágot.

Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megta­lált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia.

Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellet vert ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: „Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: „És a te lelkeddel!” Majd kézen fogva életre kelti őt e szavakkal: „Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisz­tus rád ragyogott!

Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teér­ted és ezekért, a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: sza­badok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!

Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálod­ból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit keze­im alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énben­nem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk.

Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvi­lágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre. Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vál­laltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.

Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszege­zett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához.

Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkert­ben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött olda­lam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom ve­zet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart.

Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjé­ről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téped. El voltál tiltva az élet fájától, most pe­dig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Oda­ állítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őriz­zenek téged, és most elrendelem, hogy ezután, mint Is­tent úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged.

Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”

Időjárás előrejelzés:
http://bayercropscience.hu/webset32.cgi?BayerCrop@@HU@@386@@538294335

Az idő:
http://www.jabo-net.com/heure.html

Biztos úthoz!: http://berzsankovats.blogspot.com/2011/03/megrazott.html

http://premier.mtv.hu/Hirek/2011/01/14/08/Ujra_a_keresztenyuldozesek_korat_eljuk_.aspx

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/01/12/21/Uj_orszag_szulethet_Afrikaban.aspx

Oltáriszentség csoda: http://metropolita.hu/2011/02/23/eucharisztikus-csoda-buenos-aires-ben/

http://www.youtube.com/watch?v=kI14ldKRnJQ

Durva!!!

http://www.malhanga.com/videosflash/

A következő linkre kattintva képeket tekinthetnek meg a megrendezésre került Bálunkról:

https://picasaweb.google.com/115388381864345032999/Bal2011#

Pótvizsga a szeretetből

A Mester nagy iskolájában
Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.

Az első vizsgán én elbuktam
A tételt bar kívülről tudtam
De a gyakorlatban előbbre nem jutottam

Szerettem én aki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?

Aki rágalmaz és kinevet,
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni. Nem!
És én ezt húztam ki a tételen,
Hogy az ellenségemet is szeressem!

Szereted? – Kérdezte Tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden mondta, de erélyesen,
Pótvizsgára mégy, és ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel,
A legtöbben ebben buknak el.
Mert ha bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,
Külön órára magához hívott,
Szeretetével sokat javított.

Mutatta kezén-lábán a sebet,
Hogy mennyit jelent a szeretet.
Eltűri a keresztszegeket.

Eltűri a gúnyt és gyalázatot,
Töviskoszorút, a nehéz bánatot,
A dárdaszúrást, amit értem kapott.

Így tanított, szívem felrázta,
Látta, hogy hajlok a tanításra,
Szeretetét szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.
Ott volt az ellenségem is.
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.

De én szeretettel feleltem,
S a szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet-egyetemek,
Magasak és mégsem elérhetetlenek.

Mert más tudományt sokat tanulhatok.
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.
De ha szeretet nincsen bennem,
Semmi vagyok!

TÉL KÖZEPÉN
De mi még szemlátta Mennyországot látunk

szemnemlátta vágyainkban is,

minden elképzelés hamis.

Ha Tirol havát láttam is,

fénylő jégvirágfüzért, az is

elolvad, csillámgyöngy göröngyként

hull szét, a hegyek önként

simulnak völggyé, a völgyek hegyekké

toronylanak, a csúcsok

belül lejtenek, sodró,

egymásbafont, hullámzó táncban.

Ami szépet itt láthatunk, láttam,

az nem elég, az nyög a többért,

azért ragad el az öröklét,

végre nyugodtan szemlélődni,

violák, bordók, fénylő feketék,

titánfehérek, aranyskarlátok,

cinóberek. Ezért vetik el

testünket, árva magot,

elemésztődni. A tél közepén

most már naponta várjuk a végét.

Eljön. Kinemmeríthető

tenger lét, hosszú, széles,

tértelen, mély, magas.

A sirályok lehullanak,

végelgyengülés. Pillanat.

Egyik bezárul, másik nyílik,

Türelmesen sétálj a sírig.

HOGY NEM LESZEK MINDENNEL KÉSZEN

Hajlik a fej már, érőben a kalász.

de zűrzavar még mind, amit itt találsz.

(Kopog ez a sok té, mint sok kereszt.

a kák is kopognak.)

Nincs csendem elég.

(Csörögnek a csék is, sietnem

is kell, az essek susognak,

kopogtat a kor,

nem a tiétek, az enyém,

hogy nem leszek mindennel készen.)

ÓCEÁN

Nagy, mély titok.

Saját ölében ringatódzik.

Nem megy sehová, nem hív senkit.

Minden kincset és minden szemetet

hódolva hoznak el hozzánk a folyók,

egyik sem folyna vissza.

Olvashattátok valahol: e ritka

dicsőségnek az alázat a titka.

IGÉNYES JEGYESEK

A vőlegény hozza a menyasszony keresztlevelét,

pénteken.

Szombaton délután 4-kor lesz az esküvő.

Éppen indulnék temetni, Bátonyba:

De nem megy el.

Kétszer is mondom, hogy nem vagyok már itthon.

Valamit el kellene még intéznem, de pont odaáll,

áll és nem megy el.

El ne felejtsek valamit.

Nem hiszi, hogy temetni megyek?

Vagy csak melákol?

Végre elment. Egy nap és egy éj -

hajnalban jönnek gyónni, felzörgetnek,

szombaton. Esküvő délután.

Délelőtt násznagyokkal megjelennek.

Mit kezdjek megint velük.

Addig még másik halottat is temetünk.

Azokkal ez egyszer kevesebb a dolog.

Most csak azért jöttek, hogy rendben legyen minden.

Részünkről rendben szokott ugyan lenni.

Szőnyeg legyen, virág legyen,

a szőnyeg mellett is.

De nem hoztak egy szálat sem, nem is,

ígérik, elfagyott az éjjel.

Mi majd letesszük, ami virág akad,

lombokat is adok mellé,

hogy minden rendben legyen.

Végre megtudom a lakáscímét is,

eddig ők sem tudták, hol laknak.

Hogy minden rendben legyen.

Nos, majd beszámolok.

HEGYEK ALJA KÉKÜL

május halála készül

nyárlugosékül rózsa hull az égbűl szép múlt visszarévül

Bábel a Földön újra épül Isten csillagja elsötétül

nem sorompóz a mennyégbűl elég volt a hitregékbűl

de a szívem csak nem békül

Fehér kápolna ajtaja zárva

patak hosszában nincs bezárva erdő széltében nincs bezárva

farkas előtt medve előtt vágtatónak nincs bezárva

mégsincs háza kóbor lovagnak nincs hazája

valaki maga ellen harcol az olyan lovag mindig árva

Nyeregkámpámban istenek haszontalan isteneim

hátukat töri a nyereg értelmetlen nyekergenek

felkapott hitvány ostoba ingyen sem élő istenek

leleplezett félelmeim szétszórta őket Elohim

hogy oktalan testvéreim kövérült szívű véreim

valakit mégis higgyenek csúfolom kínzom koptatom őket

legyalázom az istennőket kiket bűnnel kellett imádni

szorongatták a szeretőket s hidegen meztelen combokon

kikacagták a bánaton borongó beteg vétkezőket

Nyeregkápámban istenek istenek akik nincsenek

s én keresvén azt Aki van nézd hogy fuldoklik a lovam

tajtékos-vágtatva megyek nem nézem az életemet

s távoli hegyek alja kékül hullva hull a csillag az égbűl

jelen múl elmúlt visszarévül Bábel a Földön újra épül

csillagverő Holvagyúr-torony épül Isten csillagja elsötétűl

nem jön a villám Ószövetségbűl újra lerontani azt ami épül

bennem a remény egyre gyérül pirosló vérem elfehérül

lónyomás kopasz kiégett útra hóhajam hulló pelyhe térül

rémülő szívem egyre vénül és soha-soha meg nem békül

2010. szeptember 16-án a Magyar Katolikus Kultúra Napja alkalmából az egyházközség meghívására sajószentpéter vendége volt Benkóczy Zoltán a Fővárosi Operett Színház Jászai Mari díjas Érdemes művésze. A kultúrház felújítása miatt a sportcsarnok kicsi emelvényén Farkas Erzsébet a Szent István rádió szerkesztő riportere kérdezte hivatása alakulásáról, családjáról, hitéről.